Újabb szomorú hír érkezett a Szita családról: elhunyt Szita Szilvia, a 2012-ben meggyilkolt Szita Bence édesanyja. A Borsnak a család erősítette meg a hírt: a nagymama szerint Szilvia szíve már nem bírta tovább, csendben elaludt. Élete fia elvesztése után végleg kettétört, és bár próbált talpra állni, a gyász, a betegségek és a magány hosszú éveken át kísérték.
A fia halála után már soha nem lett ugyanaz az élete
Szita Szilvia neve akkor vált országosan ismertté, amikor 2012 őszén meggyilkolták 11 éves fiát, Szita Bencét. Az ügy az egész országot megrázta, és azóta is a magyar kriminalisztika egyik legfájdalmasabb gyerekgyilkosságaként él a köztudatban.
A Bors 2025 őszén készített interjút Szita Szilviával, aki akkor arról beszélt, hogy fia elvesztése óta a gyász nem múlt el, csak megtanult vele együtt élni. Elmondása szerint az év bizonyos időszakai különösen megviselték: Bence névnapja, születésnapja, a tragédia évfordulója és a halottak napja újra és újra felszakította a sebeket.
Az édesanya akkor azt is elmondta, hogy a tragédia után az egészsége is súlyosan megromlott. Epilepsziáról, tüdőbetegségről, pszichés problémákról, memóriazavarokról és más betegségekről beszélt. A Bors szerint mindezek mellett megélhetési gondokkal is küzdött, és segítséget kért, hogy talpon tudjon maradni.
„A szíve nem bírta tovább”
Most a család újabb fájdalmas veszteséggel szembesült. A Bors beszámolója szerint Szita Bence nagymamája közölte: lánya, Szita Szilvia elhunyt. Úgy fogalmazott, Szilvia szíve nem bírta tovább, csendben elaludt.
Ez a mondat különösen megrendítő azoknak, akik ismerték az édesanya történetét. Szita Szilvia korábban arról is beszélt, hogy fia halála után mélypontra került, és volt időszak, amikor magával is végezni akart. Végül a lánya és az édesanyja miatt próbált kapaszkodót találni az életben.
A talpra állás azonban csak részben sikerült. A gyász soha nem engedte el teljesen, a betegségek pedig egyre nehezebbé tették a mindennapjait. Élete utolsó éveiben magányosan, sok fájdalommal élt.
Az országot megrázó gyilkosság, amely után nem volt valódi gyógyulás
Szita Bence meggyilkolása 2012 októberében történt. A kisfiú eltűnése után országos keresés indult, később pedig kiderült: a gyereket a nevelőapja akkori párja, P. Erika csalta magához, majd két férfi segítségével megölte. A Wikipédia összefoglalója szerint Bence eltűnését október 29-én jelentették be, a hatóságok pedig Felsőmocsolád és Kaposvár környékén is keresték.
A bíróság 2014-ben életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte az ügy három vádlottját. A 24.hu korábbi összefoglalója szerint később mindhárom elkövető meghalt a börtönben.
A bűncselekmény részletei ma is nehezen olvashatók, különösen azért, mert egy gyerekről volt szó. Szita Szilvia számára azonban ez nem újsághír, nem bűnügyi akta és nem múltbeli országos botrány volt, hanem az élete legnagyobb vesztesége. Egy anya elvesztette a fiát, méghozzá olyan módon, amelyet emberileg szinte lehetetlen feldolgozni.
A fájdalom nem múlt el az ítélettel
Sok tragédiánál a kívülállók azt gondolják, hogy az ítélet után legalább valamiféle lezárás jöhet. Szita Szilvia története azt mutatta meg, hogy ez nem ilyen egyszerű. A bírósági döntés, az elkövetők halála, az évek múlása sem hozta vissza a gyerekét, és nem tudta visszaadni azt az életet sem, amelyet a tragédia előtt élhetett volna.
Korábbi nyilatkozataiban az édesanya többször beszélt arról, hogy a fia hiánya minden nap jelen van. A Bors egyik régebbi cikkében azt mondta, nem tudott megenyhülni fia gyilkosával szemben, és továbbra is úgy érezte, a fájdalom, amit a családjának okoztak, soha nem tehető jóvá.
Ez a gyász nem látványosan élt benne, hanem napról napra. Betegségekben, anyagi gondokban, emlékekben, évfordulókban, csendes összeomlásokban. Szilvia többször próbált kapaszkodni, de a történtek súlya végig vele maradt.
Egy anya, akit a veszteség lassan felemésztett
Szita Szilvia halála azért ráz meg sokakat, mert nemcsak egy ismert bűnügy újabb szomorú fejezete. Egy olyan anya sorsa ért véget, akinek az életét a gyermeke elvesztése után már nem lehetett igazán újraépíteni.
Sokszor beszélünk arról, mi történik az áldozatokkal, az elkövetőkkel, a bíróságon, a nyomozásban. Kevesebbszer látjuk azt, mi marad a családtagoknak évekkel később. Szita Szilvia története kegyetlenül mutatta meg, hogy egy ilyen tragédia nem ér véget a temetéssel, nem ér véget az ítélettel, és nem ér véget azzal sem, hogy a közvélemény lassan más hírek felé fordul.
Az édesanya élete a fia halála után egy hosszú, nehéz küzdelem lett. Most pedig ő is elment.
Van segítség
A történetben különösen érzékeny rész, hogy Szita Szilvia korábban arról is beszélt: volt idő, amikor nem akart tovább élni. Ilyen helyzetben fontos kimondani: aki úgy érzi, krízisben van, nincs egyedül, és van hová fordulni.
Magyarországon a 116-123-as lelki elsősegély telefonszám ingyenesen hívható. A 06 80 820 111-es krízisvonal szintén segítséget nyújthat azoknak, akik úgy érzik, nem bírják tovább
