Aki most sajnálja Sulyok Tamást, olvassa el, mit tett Karsai Dániellel és más áldozatokkal
Karsai Dániel nem kiváltságot kért, hanem méltóságot
Sulyok Tamás körül most sokan méltóságról, emberségről és tiszteletről beszélnek. Arról, hogy egy köztársasági elnökkel nem lehet így bánni, nem lehet kizárni közös fotókról, nem lehet nyilvánosan felszólítani a távozásra. Csakhogy mielőtt bárki sajnálni kezdené Sulyok Tamást, érdemes felidézni Karsai Dániel ügyét.
Karsai Dániel gyógyíthatatlan ALS-beteg alkotmányjogászként nem hatalmat, nem kiváltságot, nem politikai alkut kért. Azt kérte, hogy az ember méltósága az élete végén se vesszen el. Azt kérte, hogy azok, akik súlyos, gyógyíthatatlan szenvedésben élő betegek életvégi döntésében segítenének, ne bűnözőként legyenek kezelve.
Karsai Dániel és sorstársa, Dunavölgyi Erzsébet is Sulyok Tamás köztársasági elnökhöz fordult az életvégi döntés ügyében. Karsai azt kérte, hogy az államfő nyilvánosan jelezze: kegyelemben részesítené azokat, akik gyógyíthatatlan, súlyos szenvedésnek kitett betegek életvégi döntésében segítenének. Dunavölgyi Erzsébet pedig azt kérte, hogy az elnök éljen törvénykezdeményezési jogával az aktív eutanázia lehetővé tétele érdekében. Sulyok mindkét kérést elutasította.
Az államfő azzal érvelt, hogy a kegyelmi jogkör ilyen előzetes gyakorlása „menlevélként” hatna, és bűncselekmény elkövetésére bátoríthatna embereket. Ez lehet jogi álláspont. De egy köztársasági elnöktől nemcsak paragrafusokat várnak az emberek, hanem erkölcsi kiállást is. Karsai Dániel ügyében éppen ez hiányzott a legjobban.
